A múzeumpedagógia alapvető célja, hogy a látogatók olyan módszereket sajátítsanak el, melyek a művészeti alkotások önálló befogadásában segítik őket. A múzeumpedagógiai módszerek kiválasztásakor és kidolgozásakor mindenek előtt azt érdemes szem előtt tartani, hogy a látogatók/gyerekek minél több segítséget kapjanak ebben.
A foglalkozások körülményei - kis létszámú csoportok, a kényelmes környezet és az elfogadó légkör - ennek a folyamatnak az alapját jelentik. A múzeumpedagógusok interaktív foglalkozásokat tartanak, melyek során mindig ők alkalmazkodnak az adott csoporthoz és nem fordítva. A foglalkozások ezért nem előre rögzített terv szerint haladnak, inkább a résztvevők aktuális preferenciái és vonzódásai határozzák meg, hogy melyik műtárggyal mennyi időt töltünk.
Az időkeret - egy-másfél óra - nem teszi lehetővé egy nagyobb tárlat minden darabjának részletes bemutatását. A cél azonban nem is ez, hanem hogy igazán mély és sokrétű kapcsolat alakuljon ki a látogatók és a művek között, akár kevesebb alkotás megismerésén keresztül.
Mindezen elvek figyelembevételével a következő feladattípusokat ajánljuk azon pedagógusok figyelmébe, akik egyedül szeretnék elvinni csoportjaikat egy kiállításra.

RÉSZLETEK KERESÉSE ÉS MEGFIGYELÉSE

A kiállított művekről készült reprodukciók részleteinek szétosztása után a gyerekek feladata az, hogy a kiállítótérben megkeressék az eredeti művet. Ezután elmondják, mi alapján jöttek rá, hogy melyik alkotáson kell keresniük, illetve mit látnak az adott részleten. Érdemes tehát jellemző részleteket választani, vagy olyanokat, melyek meglepő módon viszonyulnak az alkotás egészéhez.
A feladat célja az automatikus feldolgozási folyamatok tudatosítása, illetve a figyelmes befogadás megalapozása.

ÖSSZEHASONLÍTÁS

Két műalkotás több szempont szerint való összehasonlításakor a gyerekeknek a kiválasztott képeket először nagyon alaposan meg kell nézniük. A pedagógus által előzetesen összegyűjtött szempontok alapján kell eldönteniük, hogy az adott jellemzők mely alkotásra illenek inkább. Ezt követően a gyerekek maguk is kitalálhatnak újabb szempontokat.
A feladat ráirányítja a figyelmet az alkotások hasonlóságaira és különbözőségeire, valamint a stiláris jellemzőkre. Ezeket könnyebb értelmezni, ha nem önállóan, hanem egy másik stílussal összevetve mutatjuk be őket.

SZEREPJÁTÉK

Figuratív alkotások esetén a gyerekek szereplőt választhatnak maguknak. Felvéve az adott figura testtartását, arckifejezését, bemutatkoznak, majd ellmesélik, hogyan kerültek az adott szituációba, hogyan érzik benne magukat, mit tennének a következő pillanatban. Beszámolhatnak érzéseikről, illetve arról is, hogyan viszonyulnak a többi szereplőhöz.
A szerepjáték segítségével személyesebb kapcsolat alakulhat ki a művekkel, az érzelmi azonosulás pedig maradandó élménnyé teszi a látogatást. A feladat megmutatja, hogy apró részletek megfigyelése, és a szerepjáték hogyan segíthet az alkotás mélyebb megismerésében.

ÉRVELÉS, VÉLEMÉNYALKOTÁS

Minden résztvevő kiválaszt magának egy olyan festményt, amely valamiért felkeltette az érdeklődését. Feladatuk az, hogy végiggondolják, miért tetszik nekik a kép, miért tartják azt érdekesebbnek mint a többi kiállított alkotást.
A véleményeket érdemes drámajáték keretében is feldolgozni. Az egyes képek kiválasztóinak egy kikiáltó szerepében kell meggyőzniük az "árverés" közönségét a műalkotások értékeiről.

MŰLEÍRÁS ÉS RAJZOLÁS

A feladat kis, maximum 4-5 fős csoportokban végezhető. Az egyik résztvevőt a többiek egy általa korábban nem látott festmény elé vezetik, úgy, hogy a képet ne láthassa. A többiek megpróbálják minél pontosabban leírni számára a képet, hogy azt le tudja rajzolni. A rajzoló kérdéseket tehet fel a többieknek, ha a hallott információk nem megfelelőek vagy kiegészítésre szorulnak. Miután a rajz elkészült, a készítő megnézheti az eredeti képet, a csoport pedig összehasonlítja a két képet, és megbeszéli, mi okozhatta az esetleges különbségeket. A feladat a műalkotás vizuális élménye verbalizálásának képességét fejleszti.

MÁS MŰVÉSZETI ÁGAK BEVONÁSA

Narratív ábrázolások esetében érdekes lehet az adott képzőművészeti alkotást azonos témájú irodalmi szöveggel összehasonlítani. A szöveg lehet a kép irodalmi forrása, a téma szépirodalmi feldolgozása vagy a festmény irodalmi méltatása.
A feladat egyik lehetséges típusa, amelyben a résztvevőknek először a képeket és a hozzájuk tartozó szövegeket kell összepárosítaniuk. Ezután elmondják, mi alapján jöttek rá, hogy a kapott szöveg az adott alkotáshoz tartozik. Közösen megvizsgáljuk, hogyan jeleníti meg a kép illetve a szöveg ugyanazon eseményt, a történet mely mozzanatát ábrázolja a festő, hogyan ábrázolja a történet időbeliségét, milyen eszközökkel jellemzi a szereplőket.
A feladat célja a műelemzés szempontjainak tudatosítása, az elemző készség fejlesztése, a különböző művészeti ágak eltérő kifejezésmódjának vizsgálata.

ALKOTÁS

Bizonyos irányzatok (így például a kubizmus, az absztrakt művészet) és technikák (mozaik, kollázs, installáció) sajátosságainak jobb megértését a kiállítótérben a kézműves feladatok is segítik.
Így a látványt egyszerű geometriai formákra redukáló kubizmus alkotómódszereinek megismeréséhez segít hozzá, ha néhány kubista alkotás jellegzetességeinek közös megbeszélése után a résztvevők feladata, hogy egymást a megismert stílus sajátosságainak megfelelően rajzolják meg. Az alkotófolyamat személyes megtapasztalása közelebb viheti a résztvevőket a modern művészet jobb megértéséhez.